Tudom, hogy te is fenn vagy a Facebook-on! Külső szemlélő vagy aktív vagy? Egyáltalán miért mész fel az oldalra? A barátokkal tartani a kapcsolatot, Magdi anyusként figyelni az ismerősök mézesszirupba mártogatott életét? Persze, mindenkinek más a célja.
Sajnos nagyon sokan túltolják a közösségi jelenlétet! Nézzük meg, hogy ne csinálj soha többé! Tényleg soha, de soha, mert már lejárt a szavatossága a sztorinak!
- Nem tökéletes az életed
Egymás életetét frusztráljuk a Facebook-on és ennek azonnal véget kell vetni! Tényleg nagyon örülök életed nyaralásának, sikereidnek, kapcsolatodnak, pénzednek. Tök jó, de amikor a képembe tolod napi szinten, hogy neked mennyire bejött az élet, akkor elhányom magam. Frusztrál, mert nekem csak a szürke hétköznapok jutottak. Persze neked is, de ezt megpróbálod titkolni. - a kávé akkor is kávé, ha aranyba öntöd Ez a rész mondjuk nem frusztrál, de már röhögni se tudok ezen. Egyszerűen bosszant, amikor napi szinten a huszadik vagy harmincadik öribarim posztolja a “képzeld én nap közben ilyen menő kávét megengedhetek magamnak” képet telenyomkodva hashtag-el. Basszus gyerekek! Ma már nem nagy szó megvenni a Starbucks-ban az 1.500 forintos csoda capuccinót… Annál szánalmasabb nincsen, amikor azzal akarod a saját életedet überelni, hogy ezt a posztot nyomod… Mert én ebből azt látom, hogy neked nagy dolog eljutni a Starbucks-ba és meginni egy italt…Ez sem lenne baj, de akkor töröld a többi posztodat, ami arról szól, hogy mennyire bejött neked az élet….
- Ne szennyezd tovább a gyereked online jövőjét! Biztosan te is ismered azt a típust, amikor apuka vagy anyuka 0-24-be tolja a képedbe poszt formájában a gyerekének minden mozzanatát. Gyakorlatilag a gyerek képe előbb kerül fel a Facebook-ra, mielőtt egyáltalán átélné az aktuális emelkedett pillanatot. Sajnos az internet nem felejt és ez később visszaüthet, mert nem bírtad a családi örömödet megtartani a családodnak. Szerencsére külföldön már egyre több helyen helyezték kilátásba a jogi lépéseket ezen szülők ellen…
- A 3 éves gyereked nem olvas Facebook-ot!
Imádom azokat a posztokat, amikkel időnként telepakolják az oldalamat. “Imádlak fiam, te vagy életem értelme…stbstbstb”. Kinek csinálod a műsort? Nekem? Valamelyik huszadrangú Facebook öribaridnak? Akkor ez már nem is a gyerekről szól, hanem arról, hogy megmutasd a világnak: “Mekkora király szülő vagyok”? Nagyon szép dolog a gyerekünknek időnként elmondani ezeket az érzéseket. De egy hasonló Facebook poszt esetén pont ő nem fog értesülni erről…
![unknown]()
- Ne díszmagyarozz Mai napig meglepődöm, amikor politikai kampányháborúk idején az ismerősök egy része átmegy nettó diszkriminatív suttyóba. Oké, megpróbálsz a magad módján meggyőzni 1-1 posztban. Az már sok, ha félóránként lövöd a cuccot… Viszont itt van példának a migráns szavazás. A nép döntött (így vagy úgy az most lényegtelen), erre még a mai napig megy a Facebook hiszti, miszerint aki ne szavazott vagy “rosszul” szavazott az nem is igazi magyar. A vaslogika mentén előadott díszmagyarozás nagyon gáz dolog! Tartsd meg a kocsmai bratyizásokra…
- Szar az élet Hát képzeld el, hogy nekünk is szar az élet. Nekünk se jön össze mindig minden. Pont nem hiányzik, hogy felmegyek lazítani a Facebook-ra, egy kis pozitív töltetet kapni és látom, hogy neked is szar. Azzal komoly probléma van, akit ez villanyoz fel, hogy a másiknak nem jó az élet. Sajnos segíteni sem tudok neked, mert nem vagyunk olyan kapcsolatban. Maximum nyomok egy lájk-ot és görgetek tovább. Jobb lesz ettől? Ahelyett, hogy nyilvánosan sajnáltatod magad, írj egy barátodnak vagy családtagodnak és beszélgess velük!!!
- A napi müller-coelho-oravecz 1-1 jól eltalált idézetnek szerintem tényleg pozitív hatása van az életünknek. Nincsen ezzel semmi baj. De nem egy ismerősöm rendezkedett be a napi müller-oravecz-coelho posztolgatásokra (jellemzően napi 5-6-7 alkalommal). Túltoljátok a játékot srácok! Ez olyan, mint a csoki. Imádom a csokit! Most is mindjárt bekapok egyet. De tudom, hogyha most megennék 2 tábla csokit, akkor nagyon rosszul lennék, hánynék…stb. Ezek az idézetek olyanok, mint a csokik…
Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a Destiny Facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!
Mar ne haragudj, de akkor mit akarsz latni a fb-on? Ha bejon az elet nem akarod latni, ha szar akkor meg azert. Gyerekrol semmit, napi kis oromokrol, mint egy kave, szinten semmit. Bolcsessegeket foleg nem akarsz. Akkor mit? Nekem is vannak ismeroseim akik meg a wc idejet is kiposztoljak, de ezeket a beallitasoknal megoldhatod, vagy torold az ismeroseidet! A fb errol szol. En se posztolok minden kajat vagy kavet, de nem vagyunk egyformak. Te is raksz fel dolgokat amik mar szazszor fent voltak a neten, megse kopkodunk rad. Szoval relax, vagy nem kell fb-on lenni ha ennyire viszketegseged van tole.
Megint itt van egy blogger, aki most aztán jól megmondja, kioktat, lekezel bennünket. Úgy viselkedik, mint az a vendég, akit meghívnak egy buliba, ahol ő akarja megszabni, hogy a többi vendég mit mondhat, mit tehet. Tudjuk, a bloggereknek folyamatosan blogolniuk kell, különben elfelejtjük őket, nem jönnek a reklámbevételek sem, szóval állandóan vadásznak-lesnek témákra. Szánalmas életforma – ettől frusztrált ez a blogger is, nem a fb-n jelenlévőktől. Ettől olyan arrogáns szegényke.
ès gondolom nem is vagy annyira kiakadva mint a cikk íròja. 🙂 csomòan ùgy nèznek a facebookra mint egy hùs vèr emberre aki az arcodban van megàllàs nèlkül ès nem bírod leràzni. nekem felfoghatatlan. 🙂 ali nem tetszik kiiktatom hogy semmit ne làssak tôle. minden harag idôpocsèkolàs
Igen, egyébként tényleg rém egyszerű a megoldás: akire nem vagyok kiváncsi, azt letiltom! Mindenki úgy szűri a hírfolyamát, ahogy akarja. Így csak azokat a posztokat fogja látni, ami tényleg érdekelheti.
Lehetne még ezt folytatni. Főképp azzal, hogy megszüntetem a profilom. Csakhogy van néhány igazi barátom, családtagom, akik szintén fönn vannak…
Én sem bírok sok mindent a fb-on. De leginkább az ilyen kéretlen “megmondom a tutifrankót” bejegyzésektől karmolom össze magam. Vannak beállítások, amikkel szűrni lehet, hogy mit, kit akarsz látni. Követni, nem követni. Sőt, nem kötelező idiótának tartott embereket ismerősnek jelölni, megtartani. Utána pedig egy ilyen blogbejegyzésben pellengérre állítani…