Ezért mondok fel a munkahelyemen…

Szerintem sokatok fejében megfordult már, hogy ideje lenne váltani és itthagyni ezt a szemétdombot. De mik a leggyakoribb indokok, amik a váltásra kényszerítenek minket? Irány a bizonytalanság, fedezzük fel az új hullámokat és szabaduljunk meg a feleslegtől…

1. Szexuális zaklatás

Nagyon sok kollega egyszerűen nem hajlandó észrevenni saját magát. Azt hiszik, hogy amit otthon szabad (se), azt lehet az irodában is. Pedig én a te senkid vagyok tulajdonképpen! Se az anyád, se a barátnőd, se a gyermekeid anyja nem vagyok. Teljes értékű kollega, akinek a feneke, a válla vagy a keze a saját privát szférája és nem adtam engedélyt arra, hogy rátedd a mocskos mancsod. Még poénból sem!

2. A fizetés nem emelkedik

Én minőségi, jó munkaerő vagyok, aki évekig azért tanult nagyon keményen, hogy kiemelkedjek a tömegből tudásommal. Az évek folyamán ehhez tapasztalat is társult. Egyetem közben levehettél a lábadról egy kezdő fizetéssel és egy kis dícsérettel. Ma már családom van és tapasztalatom. Tisztában vagyok az értékemmel és pénzből élek. Nézem, ahogyan nálam tehetségtelenebb férfi kollegák fizetése folyamatosan emelkedik, miközben félpercenként tőlem kérdezgetik, hogy “ezt hogyan kell megcsinálni?”. Elég volt!

3. Soroljam hátra a családom

Családos emberként valóban a legfontosabb személyek az életemben a gyermekeim. Egyszerűen nem tudok azonosulni azzal a munkamániás német igazgatómmal, aki azzal büszkélkedik minden céges meetingen, hogy amikor a gyermeke otthon lázasan feküdt, ő akkor is elutazott külföldhonba dolgozni, hiszen ennyire kemény ember is ő. Nem “kedves főni”, te nem kemény ember vagy, hanem egy gyáva féreg, akinek kár volt gyermeket nemzeni. 

4. Becsüljem meg a cégem

Én hiszek a lojalitásban. Szeretnék azonosulni a céggel, ahol dolgozom és akikkel dolgozom. De van egy pont (nagyjából 5 év), amikor már megunja az ember, hogy a cég elvárja a lojális lelkesedést (0-24-ben álljak rendelkezésre és a cég sikeressége lebegjen lelki szemeim előtt), de fordított esetben nagyon magasról kakkant a fejemre. Nem emeli a fizetésem, nem fizeti meg a túlóráim, nem veszi figyelembe a családom rendkívüli helyzeteit. Nem érdekli őt semmi sem. Még az a szerencse, hogy mindketten ugyanazt akartuk eddig: Hogy neki jó legyen…

5. Senki nem figyel rám

Bezzeg arra jó vagyok, hogy a végeláthatatlan “nem tudom”-okat megoldjam. Arra is jó vagyok, hogy kávét főzzek vagy adminisztráljak. De amikor egy jó ötletem támad, ami a cégnek hasznos lehetne, akkor jelemzően süket fülekre vagy tolvajokra találok. Vagy ignorálnak, kézlegyintéssel elintéznek vagy pedig egyszerűen lenyúlja valaki az ötletem és születési előjogával élve bedobja sajátjaként a közösbe. Ezért mondok fel…

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz a Destiny Facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!